Rideg, de ugyanakkor egyszerre légies

Az építészetben, belsőépítészetben az egyes szektorok nem jellemezhetők egyetlen stílusirányzattal. Nincs egységes törekvés, lenyűgöző sokszínűséggel állunk szemben. Néhány alapanyag különleges szerepet tölt be életünkben, ezért megkülönböztető figyelmet érdemel.


A beton esetében különösen erős az egyes felhasználási területek közötti átfedés, emellett az anyag folytonos újjászületésének, más-más formában és funkcióban való felbukkanásának lehetünk szemtanúi. A betont először a lakberendezésben az 1920-as években Charles-Edouard Jeanneret, vagy ahogy a világ jobban ismerte, Le Corbusier autodidakta francia építész használta. Az úgynevezett szabad alaprajz szellemében kialakított enteriőrjeibe tervezett betonasztalokat.


Napjainkra az egykor szürke és csúnya beton hosszú utat járt be, formálhatóságának köszönhetően sokkal szebb, kreatívabb, tartósabb berendezéseket, tereket, irodahelyiségeket, tartószerkezeteket, egyedi hatású falfelületeket, de akár ékszereket is lehet belőle készíteni.

A beton egymaga megannyi stílus adaptációjára képes, más anyagokkal társítva pedig rendkívül sokoldalú. A kortárs, modern stílusú felületek mellett, tradicionális, rusztikus hatású, antik jellegű bútorokat is találunk. A technológia önmagával hordozza a lehetőséget a beton más anyagokkal, fával, fémmel, üveggel, természetes kövekkel való társítására.


Variálhatóságának, formálhatóságának köszönhetően szabadságot kínál egyedi bútorok, izgalmas megoldások elkészítésében. Tartóssága olyan természetes anyagokhoz hasonlítható, mint például a gránit, vagy a márvány. A mai modern, minimalista stílusú lakásokban, irodai enteriőrökben is gyakran megtalálható az úgynevezett betonhatás, mivel a beton szürkés színe szinte bármilyen környezetbe könnyen beilleszthető, a legtöbb árnyalathoz illik.